Diákbeszámolók a francia tanulmány útról

Kategória: 2024

A történeteket Száka Zoé veti digitális papírjára, és többek segítenek neki a gondolatok szárnyalásában :)

Március 28:
A mai napon, ami történetesen március 28.-ára esett, sugárzó jókedvvel érkeztünk meg Franciaországba. Az út döcögősen indult, a kocsinkat szó szerint az utasok tolták, de végül csak elértük az összes csatlakozást. A repülőút békés volt, de a banánkenyér az egyik legmeghatározóbb élmény lett. Megérkezvén a szállást, nagy nehezen, elfoglaltuk és végül az ajtó is a helyén maradt mert kitaláltuk a kódot.  Majd miután kiörömködtük magunkat, elugrottunk a boltba és igen úri vacsorát csaptunk a zsákmányból. Majd hogy ezt a pörgős, fárasztó napot megkoronázzuk leugrottunk a lakással szembeni játszótérre kiereszteni a gőzt. Magamból kiindulva, ma este mindenki mélyen fog aludni, és reggel kilencig fel sem kelünk. :))
A március 28-i képek ITT találhatóak!

Március 29.:
Igazam lett, kilencig egy lelket sem lehetett látni a folyosókon és az élet csak 9:30 felé kezdett megjelenni. A mosogatógép humorosnak vélte hogy az előző este elindított adag mosatlan edény koszos vizét a padlóra eresztette, de a problémát gyorsan orvosoltuk legalább 8 törölközővel, de feltöröltük. Reggelire baguette volt mindenféle csodával majd neki is vágtunk a napnak. A metro viccesnek találta hogy a 10 emberből 5öt nem engedett át a kapun így kissé szabálytalanul de beérkeztünk a város közepébe. A délelőttünk lazán telt, bejártuk Rennes minden kis zugát, a belvárost minden szépségével együtt és még piacozni is volt időnk ahol is Janka kért nekünk nem egy, nem kettő hanem három adag epret ami még hazafelé menet elfogyott. Ebédelni egy palacsintázóba ültünk be, ahol olyan széles választék volt hogy ihaj csuhaj. 5 galettes (sós palacsinta) és 5 crêpes (édes palacsinta) közül lehetett választani nade nem külön külön hanem együtt. De azért finom volt, és mivel már kopogott a szemünk bármit megettünk volna. Délután meglátogattuk a Les Musée des beaux-arts vagyis a Szépművészeti Múzeumot ahol még igazi Picasso képet is láthattunk, és volt benne egy kiállítás is ami a vakok életéről szólt, egymást bekötött szemmel kellett végigvezetni. Ez után a hosszú, fárasztó nap után kaptunk egy kis szabadidőt, bementünk 2 eurós boltba meg turikba a többiekkel de sajna nem sokáig. 18:00 körül elindultunk haza de a metro akkor már végképp megutált minket, senkinek sem működött a jegye így teljesen szabálytalanul de hazajutottunk. A tanárnőék meglepetésünkre 5 fagyasztott pizzaval érkeztek meg a bolt-túrából, mind az ötöt megsütöttük majd elég gyorsan el is fogyott mind. Olyan fáradtak voltunk hogy másra nem is maradt energiánk így viszonylag hamarabb mentünk aludni.
KÉPEK ITT :)

Március 30.:
Vasárnap az óra átállítás miatt meg fáradtabban keltünk. Reggel egy gyors reggeli után siettunk be a még mindig dühös metróra, és sikeresen el is értük a misét az egyik csodaszép templomban. Azután az eső szitalni kezdett és kevesebb kedvvel de nekivágtunk a városnak. Amikor már minden veszni látszott egy pompázó, színes szagos körhinta ütötte fel a fejét ahová a legbátrabbak fel is ültek. A Nap is imádta az előadást mert utána vígan sütött. Elsétáltunk a városházához illetve onnan egy parka vettük az irányt ahol szintén egy jót játszótereztünk. Majd, olyan 2 tájt elsétáltunk a város másik felén lévő McDonald'sba ami mint utólag kiderült 2 és fél csillagra volt értékelve. Így már nem még lepő hogy elrontották a rendelésünket és mindent összekutyultak. De azért éhesek már nem voltunk. Délután egy kis szabadidőt kaptunk majd pedig hazarobogtunk. Itthon neki dőltünk az ágynak, és nagyjából 18:37 körül kezdtünk neki az egy órával korábbra tervezett ppt javításnak. De mikor már az is megvolt, megvacsiztunk és már éppen elpakoltunk volna ha én meg Janka nem lettünk volna nagyon éhesek. Így hát papucsban leugrottunk a boltba ami sajnos zárva volt így végül egy-egy nutellas kenyeret tudtunk csak enni de csupán annyit hogy maradjon reggelinek mert holnap korán indulunk a buszhoz!
A március 30-i vidám képek ITT találhatóak:)

Március 31.
Korán kezdődött a nap. Már a 9:05ös busszal elindultunk Rennesből és egy kicsivel tíz után meg is érkeztünk. Az iskolát meg is rohamoztuk, ahol pár kedves francia lány körbevezetett bennünket amíg a tanárok a tanárokkal tanárkodtak. Majd elmentünk ebédelni ami annyira futurisztikus még mindig, saját ebedeltető kártyánk van és azt lecsipogtatva kapjuk az ételt. Mivel a franciáknak 2 órájuk van ebédelni, és mi a Karolinás tempó miatt 15 perc alatt végeztünk. Kiültünk hát a suli kertjébe tunyulni. Majd egy tanár is körbevitt minket a suliban, sőt utána órákra is beültettek. Én és Imi egy fizika órára tévelyedtünk amiből aztán tényleg semmit nem értettünk de a diákokat nagyon érdekeltük, ők sokat kérdeztek de főképp angolul. A többiek számára is hasonlóan szürke homályban teltek az órák. Az emelt angolon a lányok többet beszéltek mint a franciák, valóban hanyatló félben van ez a fakt. Délután a nővérek bemutatták a helyüket, a nekik fentartott idősek otthonát és egy meglepően gyors nővér meg  harangtoronyba is felvitt minket aztán sétáltunk Fougères szebb parkjaiban majd felmehettünk végre a koliba. Egy nagyon kedves csajszi, Marion odajött hozzám és rám mutatott hogy ‘Én téged választalak' és berángatott egy szobába ahol még 3 olyan lány volt mint ő. Így végül öten lettünk, 5 teljesen olyan lány mint én, bolondok mind. Megmutatták a játszószobát ahol billiárdoztunk több kevesebb sikerrel. Vacsiztunk egy sort a szokott futurisztikus módon. A vacsorát szokás szerint hamarabb befejeztük de nem akartunk mi lenni az elsők akik lelépnek így megvártuk az első diákokat akiknek szintén mehetnékjük volt. Flóra akkor az asztalra csapott és mondta hogy márpedig most mi menni fogunk, közelebb hajolt ‘Akkor háromra jó? 1-2-3, talpra magyar!’
Mindannyian magabiztosan felálltunk és már mentünk amikor az egyik prefektus felkiáltott és szolid mozdulatokkal mutatta hogy maradjunk a helyünkön. Mindenki megszeppenve csüccsent vissza, forradalmat ilyen hamar sem vertek még le…ezután a kollégiumba osontunk vissza, beszélgettünk egy kicsit a lányokkal majd 22:00-kor csörgött a pizsi.
Eddigi tapasztalataink szerint a lányok kedvesek, a koli tiszta és az étel is nagyon finom.
A képek hamarosan itt lesznek :)

Április1:
Korán keltünk reggel, megint, és már minden fennakadás nélkül meg is reggeliztünk. Kilencre jött értünk a busz és a sofőr szerint 1 óra alatt, de valójában csak 37 perc alatt ki vitt minket csodával határos módon épségben.
Majd egy másik busz elvitt minket a híd feléig, ami elvezetett Mont-Saint-Michelle-re, magára a szigetre. De, a híd legfontosabb része (a vége és a kapu) a dagály miatt víz alá volt temetve, így legalább 20 percet kellett várnunk a csöppet szeles (tornádó jellegű) időjárásban. De aztán végre bementünk, ahol körbejártuk a szigetet teljes egészében, nagyon szép volt. Egy hosszú utca vezetett fel a hegy tetejére ami tömve volt szebbnél szebb ajándékos bódékkal, souvenir boltokkal és persze rengeteg étteremmel. Kaptunk egy kis szabadidőt, mindenki bevásárolt a családnak majd  pedig a kolostorba is belépést nyertünk. Hatalmas volt az egész komplexum, legalább 2 órát sétálgattunk benne miközben Noémi néni mindenféle érdekességet fordított nekünk. Rajtunk kívül meglepően sok turistával találkoztunk, voltak skótok és kínaiak is majd hogy a világ minden tájáról. Négy körül viszont elhagytuk a szigetet, ami körül teljesen levonult a tenger, sok gyerek csapat mezítláb vágott neki a végtelen sármezőnek. Mi inkább a buszt választottuk ami a hídon kivitt minket a várból és nagyjából 16:45 körül itthon voltunk. A tanárnőék nagylelkűen vendégül láttak minket a saját lakásukon hisz a tanárok itt külön helyen laknak. Előtte azért bevásároltunk VOLNA ha a boltba be lehetett volna menni táskával. De itt minden másképp van nyilván, így Janka meg én kint maradtunk a táskákkal és megvártuk a csapatot. Majd ittunk egy teát a tanárnőéknél, ettünk kis csokit meg nasit logikusan a vacsora előtt…Aztán hazasétáltunk vacsora után elfoglaltuk a szobánkat és álomra hajtottuk fejünket.
Bolondok napja Képek itt :)! 

Április 2.:
A képek már itt vannak, mindig változó számban :)

Napsütéses, jó reggelre virradtunk ismét és a szokott módon, már-már mint egy helyi ficsúr mentünk reggelizni. Habár kívül így tűnhetett mindenki nyugodt volt belül az ideg mardosta az embereket. Reggel 9:00 ugyanis már a franciáknak szánt előadást be kellett mutatnunk. Hála az égnek minden remekül ment, a diákok átmentek a teszten nagyon tetszett nekik az Imi által hozott Francia drazsé és Duna kavics meg a táncon is nagyon igyekeztek utánozni a profikat. Majd lyukasóránk volt, ahol is a könyvtárban ücsörögvén tanultunk jobbnál jobb dolgokat Fougères történelméről. Aztán dupla angol volt kivéve Flórának és Boginak mert ők sajnos kemiara ültek be. De a második angolon már ők is részt vettek hisz a nagysikerű előadást megint elő kellett adni. Mellesleg utána felismertek engem a folyosón hogy ‘’Hé te vagy a táncos lány” mondtam is nekik “Oui oui, c'est vrai”.  Majd elsuhantunk ebédelni de utána már egyből mentünk is megnézni a város érdekességeit, a várat és az óvárost. Nagyon szép volt nem volt túl meleg. Versenyeztünk a toronyba fel és le amíg Imi ókori mellékhelyiségek után nyomozott. Majd egy “rövidke” séta után megérkeztünk a bowling pályára ahol játszottunk egy órát pár franciával. Szegény francia csajszi a pultnál nem értette a magyar neveket így lehetett hogy Paterrel (Petra) szinkronban guritottunk a pályán. De végül Janka és Flóra lett a két csapat győztese. Hatalmasat sétáltunk haza, már mindenki nagyon fáradt volt amikor beestünk a vacsorára ami meglepetésünkre indiai kaja volt. Én személy szerint imádtam, nem is maradt semmi a tányéron. A hangulat változatlanul szuper jó volt. Megvacsorázva, boldogan osontunk vissza a koleszba ahol a Janka meg én játszottunk egy biliárd meccset a többiek pedig beültek megnézni egy francia filmet. Napunk végeztével fáradtan de azért remek élményekkel estünk neki az ágynak. 

Április 3.
S a képek előbb jöttek, mint a beszámoló :D
Már, szinte hozzászokva a korán keléshez, több energiával ébredtünk és mentünk a szokott módon enni. De azért már reggel nyolc előtt meg kellett nehezítenem a dolgokat, a reggelihez szükséges kártyámat elhagytam így okozva szívrohamot a prefektusoknak. De hála az égnek 9:00kor már jött értünk a busz és egy egész napi elemózsiával ellátva indultunk Saint Maloba, vagyis a híres neves kalóz városba. Amint megérkeztünk bevettük a kikötőt es a várat a parton, Janka és én pedig térdig felhajtott nadrágban szaladtunk bele az éppen fagypont felett lévő óceánba. Mint a jó gyűjtögetők, mindenféle tengeri herkentyűt találtunk a parton a homokban, haza is hozunk egy rakatot. Majd neki lódultunk a városnak, de nagyjából egy perc után eleredt az eső. A váratlan csapadék elől az amúgy is közelben lévő templomban kerestünk menedéket, ami történetesen az egyik legszebb templom amit láttunk valaha. Utána a gyerkőcök szétszéledtek, és külön utakon fedeztük fel az óváros boutique-jait. Itt meg kell jegyezni hogy a srácok nagyon hősiesen jöttek utánunk, minden ékszer és ruha boltba széles mosollyal léptek be. Háromkor már jött is értünk a busz és vissza döcögtünk Fougèresba. Visszatérve, volt egy kis szabadidőnk így hát ismét elkezdtük vásárolni, Imi meg is hívta a csapatot egy fagyira. Nagyon szerettük volna a helyiekkel elhitetni hogy mi is franciák vagyunk de az lehet feltűnő volt hogy egy helyi spart sem találtunk, sőt amit végül megtaláltunk, oda is legalább 8 kmt sétáltunk fölöslegesen. Vacsorára ismét visszatértünk, amikor is már nagyon pánikoltam hogy nem kapok vacsorát, hisz nincs kártya a reggelit meg kiadják nélküle de a vacsihoz kellett. De utolsó percekben, az utcán, megtaláltam az egyik diák Dobaire Timéo kártyáját. Hatalmas vigyorral mentem a konyhás bácsihoz hogy elvesztettem a kártyám de már van egy új ne aggódjon. De persze, ő elvette a kártyát és engem is be tudott juttatni.
Az este a szokott módon telt, Janka és én billiárdoztunk de most 2 szobatársam Emma és Marion is csatlakozott és ahogy azt kell, el is vertük őket. Majd a szobatársaktól könnyes búcsút vettünk, odaadtuk az ajándékokat még tanítottunk nekik pár magyar szót, de aztán tényleg be kellett bújnunk a csicsi-zacsiba.

Április 4.:
Ma is szuper korán keltünk, a cuccunkat gyorsan összedobtuk és suhantunk le enni. A reggelit szokásosan kaptuk habár volt egy kis probléma. Ugyanis egész idáig a kirándulós napokra egy nagy, kék hűtőtáskába kaptunk az útravalót hogy a majonézes-tojásos-tonhalas szendvics ne romoljon meg. Azonban ezt a csodás eszközt nem akartak csak úgy nekünk adni ma, tudták hogy ugyan vissza nem kapnák. Szóval nagyon furmányosan négy üveg fagyasztott vizes palackot rejtettek a szendvicsek közé amikkel egész nap sakkoztunk hogy kinél legyen. Rennesbe érve kaptunk szabadidőt, körbe jártuk mégegyszer utoljára a várost és a menőbbnél menőbb boltokat. Egykor pedig indult a buszunk ami kivitt minket a reptérre. Nagyjából négykor indult az első gépünk, amivel hiper sebesség alatt értünk Amszterdamba nagyjából 17:55 körül. A csatlakozásunk 20:36kor indult és a köztes időben a fényesebbnél fényesebb boltokban elégítettük ki a kapitalista vaágyinkatv, vagyis vásároltunk mintha nem lenne holnap. Végül csak felszalltunk a Budapesti járatra ami, nyilván, csak most 20 perc késéssel indult. De nem aggódunk csöppet sem mert a pilóta azt mondta beindítja a légkondit és így azért tűrhető volt. Éjfél körül be is ert a gépünk, és a szokott módon transzferrel dobtak minket el a suli elé. Mindenki nagyon fáradt volt már a végére, elköszöntünk egymástól és hazabaktattunk kimerülten de boldogan.